Kalodás terítő - csak haladóknak

A kalodáshímzésről általában:

A kalodás hímzést áttöréses vagy vagdalásos hímzésnek is nevezzük. Az áttöréseket laposöltések csoportja tartja össze, a laposöltés a kézimunka fő díszítő eleme is. A vetülék- és láncfonal irányát követő szigorú mértani formákat gyakran oldjuk fel kocka-, kereszt- és csillagöltéssel. Azt egyes öltéseket az anyag szálain számoljuk le.
Ebből következik, hogy négyzetesen szövött hímzővászonra dolgozunk, ahol az egységnyi területre eső vetülék- és láncfonalak száma azonos.

Először a laposöltéses szegélyeket hímezzük ki. A leszámolható rajz vonalhálója az anyag szövött szálainak felel meg, így a szövött szálakra jutó öltések pontos száma leolvasható róla A körülhurkolt „lábakra” rajzolt vonalak viszont nem adják meg a huroköltések pontos számát. A szálkihúzás utána bennmaradó szálakat annyiszor hurkoljuk illetve szőjük körül, hogy a „láb” elég erős legyen.

Az öltéscsoportokat váltakozva függőlegesen és vízszintesen hímezzük. A függőleges öltések utolsó öltése és a következő vízszintes öltéscsoport első öltése azonos beszúrási pontban találkozik. Miután az összes laposöltés-csoportot kihímeztük, kihúzzuk az áttörések szálait.
A hímzés nélküli széleken általában nem húzzuk ki a szálakat, csak a laposöltés-csoportot kihímeztük, kihúzzuk az áttörések szálait.
A hímzés nélküli széleken általában nem húzzuk ki a szálakat, csak a laposöltés-csoportok által határolt felületek szálait húzzuk ki.
Először a laposöltés-csoport első szálát vágjuk el, és a szemközti laposöltésig húzzuk ki.
A következő szálakat ugyanígy húzzuk ki, egymás után váltakozva egy-egy csoport vetülék- illetve láncfonalat.
Miután a szálakat eltávolítottuk, a laposöltés-csoportok által határolt felületeken kialakult a szálháló, és csak a vetülék- és láncfonalak kereszteződésében marad egy-egy kis négyszög a textilből.Annak érdekében, hogy a kiszabadított szövött szálak újra tartást kapjanak, a szálakat körül kell hurkolni, illetve szőni. A hímzőfonalat a következő „lábig” a laposöltés-csoporton belül, de a hímzés szélén, a munka fonákján vezetjük tovább.

Kivitelezés:

Cikcakköltéssel tisztázzuk el a szabott széleket. Férccel jelöljük be az anyag közepét, a hímzést a középtől kiindulva osszuk be. A leszámolható rajz dupla nyíltól dupla nyílig a terítő negyedét ábrázolja, a második negyed az első tükörképe, a terítő másik felét az első tükörképeként hímezzük. Először a kalodás hímzést varrjuk ki, lásd az általános tudnivalókat is, a körülhurkolt "lábakat" a részletrajz szerint dolgozzuk ki.

A keresztszemeket háromszálas hímzőfonallal, magasságban és szélességben 2-2 szálpáron hímezzük, a keresztszemes mintát folyamatosan varrjuk, ezért a leszámolható rajzot esetenként derékszögben el kell fordítani. Ez után a vonalakat tűzőöltéssel hímezzük ki, a világoskék virágoknál világos rozsdaszínnel, a többi tűzőöltést sötét hárszölddel hímezzük. A terítő huroköltéses /slingelt/ szélét három munkamenetben készítjük: először az 1-es öltésrajz szerint a leszámolható rajznak megfelelően kétszálas fehér hímzőfonallal laposöltéssel hímzünk, majd a vonalat a 2-es öltésrajz sezrint varrógéppel 1 mm-es öltéssel letűzzük, és csak ez után hímezzük a huroköltést a 3-as öltésrajz sezrint. Az anyagot közvetlenül a huroköltések külső széle mellett vágjuk le.

A kész terítőt az anyag fonákjáról nedves ruhán át vasaljuk ki.